Kategória: day by day, just... things, semmiségek | Címkék: Dumbledore, Harry Potter, hülyeoszi, Norvégia, suli, verekedés, zongora
Teljesen kiborított, hogy Dumbledore meghalt. Tudtam, hogy valamikor meghal majd, de úgy értesültem, hogy a hetesbe, és nem a hatos végén… Szóval bőgtem egy rendet, és énis azt csináltam, mint Harry – volt egy kis hülye reménysugár, hogy még visszatérhet, és a hetesben veszti majd erejét teljesen. Most még hat oldalt tartogatok estére, hogy legyen, ami elaltasson, de az a remény már elszivárgott.
Mellesleg irigylem az egyik barátnőmet, aki még csak a négyesnél tart… A négyesnél….! De jó neki… Nekem már csak egy könyvem van hátra, és tudom, hogy milyen érzés lesz, mikor otthagyom. Mármint befejezem na. Már most úgy érzem, mintha nem tudnék ezután egyebet olvasni. Twilight után is ilyen érzés keringetett. Persze mégis tudtam. De akkoris…! Na, hagyjuk a HPt.
Valamelyik nap egy zongoradarbbal a fejemben ébredtem. Szentül meg voltam győződve, hogy az valami Malicia Alla Turca. De csak úgy… Azzal a gondolattal ébredtem. Nem ismerem különösebben a darabot, nem is tudom zongorázni, de valamiért tudtam, hogy ez az. Most utánakerestem, és olyan nincs is, hogy Malicia Alla Turca, csak Marcia Alla Turca. XD És nem az az a darab. Marcia Alla Turca egy sokkal ismertebb darab, és az, amit én álmodtam, nem tudom, mi. De majd kiderítem, mert tudtommal lejátszható a szintetizátoromon.
Ugye, nem kell mondanom, hogy ma dél felé újabb verekedés tört ki az osztályban? Én s Andi meg voltunk vadulva, mert hogy minden álma Norvégia, és Norbert, a sárkány, az egyes HP-ből onnan származik, és pont akkor járt bent az osztályunkban egy Norbert nevezetű fiú, és sárkányos blúzza volt. Szóval elkezdtünk ordibálni, én, hogy Norbert, ő, hogy Norvégia, aztán összezavarodtunk,és Norbégia lett belőle. Ez Ágit különösen idegesítette, úgyhogy kezdett püfölni minket. Ez írtózatos verekedéssé fajult, a füzeteim egy része szétment, a székek már nem voltak a helyükön, és a frizuránk sem volt a régi. Ma mondta is egy barátnőm, hogy csodálja, hogy még élünk, amennyit ütjük egymást… Épp nekimentünk egy padnak és levettük a lábáról mikor bejött a takarítónő, és közölte, hogy ellenőrizni jönnek a tanügyminisztertől valami hülyék. Egykettőre szent lett a béke, megrendeztük az osztályt és rettegtünk.
Nem jöttek. XD
Ééés nem is mondtam, hogy a hülye oszi bevezetett egy ilyen izét, hogy minden nap ellenőrzésre indul 5 tanár, aki nem osztályfőnök, és minden osztályban ellenőrzi, hogy mennyire tiszta és rendes az. Rendmániás szegény, és az ötödikes imádatból hetedikes utálattá fajultak az iránta táplált érzelmeink. 1-től 10-ig osztályoznak, és tegnap 3-ast kaptunk a német tanárnőtől. (Holnap amúgy ziccet írunk, és mindenki be van szarva, én pedig nagy nyugisan blogolok. Végülis csak azt nem tudom, hogy mondják hagymának, és állítólag az utolsó két óránk elmaradt, ami technosz és német.) Ma 9-est nem tudom kitől.
Nagyon, nagyon elegünk van az osziból. Van egy másik oszink is, merthát ez, akiből elegünk van, ugyebár tornatanár, és most lett igazgató, de nem akart lemondani rólunk (osztályfőnök nem lehet igazgató is egyben), úgyhogy papíron egy másik tornatanár az oszink, akit mostmár sokkal jobban szeretünk, de ő jön be osziórára (HA bejön) megminden. Szóval elegünk van abból, hogy azt hiszi, mindenki olyan tökéletes, mint ő, és ha valaki elvét valamit tornaórán már egyből üvölt, hogy miért nem tudod kikapni a labdát?!, na meg a rendmániájából. Már könyvet se szabad tartsunk a padban, mert egyből véteknek számít. Ötödikbe rengeteget vitt kirándulni, mostmár sokszor osziórára se jön be. Szóval le se vagyunk szarva.
Most hirtelen nem tudok egy jó zárómondatot, úgyhogy inkább csak közlöm már századszorra, hogy mennyire utálom a hosszú bejegyzéseket (de csak az én esetemben. másnak perelek ha csak 10 sort merészel írni).

Edward: You didn't answer my question.