Kkiwi’s Lullaby

Olyan cirkusz van, hogy jóformán blogolni sincs kedvem. Rövidre is kell fogjam. A nap jól indult, igaz, esett, de biztos voltam benne, hogy délben változik majd az idő, és nem tévedtem. Nagyon melegvolt, és mivel 1-ig voltunk, 3-kor rendeztünk egy csaj-kiruccanást a csajokkal. Vásárlás, lángos, röhögés, bizsuk. Igazán hiányzott már egy ilyen kis összejövetel. Szóval nagyon jó volt, igaz, csak egy dobókockás fülbevalót és néhány színes csattot vettem, és a többiek alaposan bevásároltak, de azért vidáman tértem haza.
Este mentünk ki a többiekkel, és az egész egy nagy szar volt – bár nekem valamiért megint nem ment el a jókedvem, most mégis olyan szar kedvem van, és mindenért olyan hibásnak érzem magam, pedig nem csináltam az égvilágon semmit, és utálom magam és társai. Na jó, azért a semmit kicsit túlzó jelző, de valljuk be, ennyit érdemelt. És akkor hazajöttem, és elbeszélgettem az este… hogy úgy mondjam, fő tárgyával. És észrevettem pár dolgot, és tudom, hogy most senki nem ért semmit, dehát nem muszáj olvasni a blogomat.
És nem tudom felfogni, hogy egyesek hogy lehetnek ennyire hülye… hát ne mondjak túl csúnya jelzőt. Ott van az orrunk előtt, babrál a telefonjával és akkor rejtett számmal hív, na meg közbe gyűlöl.
Óóóó többet nem is írok, mert csak a szavakat rakom egymás mellé értelem nélkül. Csak annyi, hogy már ezt a hülye pletykálkodást s haragtartást s hisztizést be kéne fejezni. Ma rájöttem, hogy azért mindennek ellenére úgy szeretem Kézdit, mert olyan szép város, megminden, de most egykettőre megint megváltozott a véleményem. Elegem van ezekből az emberekből, mindenki olyan pletykás, és itt magamat is részből beleértem, de hát így nőttünk fel, ebben a krva pletykás környezetben. Imádom a saját bandánkat, 7 éve vagyunk együtt,  és szó esett arról is, hogy mi lesz nyolcadik végén, mikor az osztály szertefoszlik, és így belegondolva elborzadtam, viszont vannak a bandán kívűl nemkívánatos személyek, és már elegem van a folyamatos buftizásból… és a sok ésből.