voltunk nagyanyáméknál… s unokatesóméknál… megrázott. igen. rossz volt nézni… hogy mit, azt nemíromle. hazafelé a kocsiban azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha balesetet szenvednénk de csak én sebesülnék meg… súlyosan… és pár napig.. milyen jó lenne a tudatlanság tengerébe zuhanni… elfeledni mindent… mindent, amit ma láttam, ami az utolsó hetekben történt, és amitől félek… mikor felébredek, minden rendben lenne… vagy ellenkezőleg.. akkor legalább nem kell végignéznem… nem kérem, hogy megértsd, én sem értem magam, nem értem, miért írom le… milyen jó lenne csak a tiszta fehérségbe bámulni, mint ma, a nagy hózuhatagtól, vagy feketeségbe, mindegy… nem látni a nyomokat…. milyen jó lenne.. meghalni.. (vagy egyet aludni, mert holnapra már ezek mind majd abszurd gondolatoknak tűnnek.. de ez kérem monológ, és a monológnak fő szabálya: itt, és most!)
Még nem érkezett hozzászólás eddig
Szólj hozzá
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <pre> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Edward: You didn't answer my question.