Kkiwi’s Lullaby

egész jó volt…pár nap blogolás nélkül. felgyülemlett bennem, de legalább nem írtam kényszeresen.
ma megint voltam bolyongáson… akárhányszor végig tudnám nézni. ezt nem lehet megunni… csodálatos. a végén ugyebár mindenkinek átnyújtanak egy-egy gyertyát… és van egy kurvaédeske. szinte mindenkinek volt már gyertyája, én pedig magamban imádkoztam (najónem), hogy az a handsome guy adja át. és igen!!! :D:D vááá. odáig voltam az örömtől. xD Tamarának is az a kedvence. elragadó… ha belegondolok kicsit hasonlít Josh Farro-ra a Paramore-ból. :)) bár lehet, hogy annál kicsit jóképűbb. nem is tudom. Josh Farro-val sem ér fel azért senki… xD najó… most egy hétig ezzel leszek el.
annyira nem lenne okom rá, és mostanában mégis folyton jókedvem van. nemmintha neheztelnék rá. mármint a jókedvemre. pénteken meg volt a várva várt kirándulás, kurvaszar volt. xD hát igen. untuk. aztán meg is fagytunk. csak az volt fasza, amikor visszamentünk este 8-kor a suliba a táskáinkért. a főlépcső mellett van a kapusszoba ablaka… úgyhogy ott ügyesen fel kellett másszak s be kellett kopogtassak, mert zárva volt minden. máskor a benti nagylépcsőn sosem engednek fel, de most ott közlekedtünk ahol akartunk. minden makulátlanul tiszta volt (kivéve ami nem). teljes sötétség, csak itt-ott szűrődött be vagy ki egy kis fény. Éjszaka Tilosban. kéne írjak egy könyvet… igen. najó, nem. vicceltem… milyen jó vicceim vannak… 
na de. az egész izé után szomszédommal, Ágival rendeztünk egy kis partit. :D náluk se volt senki, nálunk se. előszőr felmentünk hozzájuk, elhoztunk minden finomat és ehetőt, aztán átrohantunk hozzánk, 9-kor megebédeltünk, ettünk, aztán vártunk. vártuk, hogy anyámék elengedjenek hozzájuk aludni. elengedtek. váááá. szóval az egész péntekem ilyen kis rohangálásokból állt. egész nap két órát voltam itthon. nemis baj. úgyis jobb szeretek máshol lenni.
na és jó volt. :D csomót fényképeztünk, meg mindenfélét, amit két hülye el tud művelni. másnap 1-kor jöttem haza, este mentem ki, vagyis Tamaráékhoz. rettentő jókedvem volt. életemben előszőr nem érdekelt, hogy Tamara nagyszülei mindent hallanak, hogy komolytalan vagyok, hogy kiborítom a popcornot, hogy hányingerem van és hogy mit gondolnak rólam. mondjuk úgysem baj, hogyha Tamaráék azt gondolják rólam, hogy hülye vagyok. tudják már. különben sem szoktak gondolkozni. :D ugye?
az este itt volt a zenetanárom. hát esküszöm, rettenetes ez az ember. fogott a görcs végig. nem normális. mondjuk úgyis tudtam már. nem számítottam jobbra. de azért le voltam taglózva, hogy hogy lehet az ember ilyen hülye. figyelembe véve is, hogy 70 éves, nem lehet valaki ilyen dilis. vagy igen. élő példa…. végül asszem elengedtek Temesvárra. hurrá. már mintha nem is akarnék annyira menni.
ma suli, németből 9-es, jókedv, töriórai görcs, jókedv. HP. majd Ági itt volt. ettünk. majd kórus. ott is egyesek annyira bolondok. csakennyi. majd tanulás. majd bolyongás… :) és most szerelembe estem.
az egész műsorba… még egyszer megnézem.

“Élünk, meghalunk és a halállal még nincs vége
Utazzunk tovább a rémálomba
Kapaszkodjunk az életbe. Szenvedélyünk kivirágzana.”