Kkiwi’s Lullaby

ha azt mondanám, hogy mostanában eseménytelenek a napjaim, azért nem írok, hát óriásit hazudnék.
azért nem írtam, mert igenis eseménytelj… telj.. teljesek. eseményteljesek voltak.
hétfőről nem mondtam el azt, hogy kóruson, aki tudta, hogy Kotta (zenetanár becézése) járt nálunk, jött oda hozzám, hogy akkor megyek-e Temesvárra. mondtam, hogy valószínű, erre ők, hogy jajj, de jó. szóval… jól esett hogy ennyien örülnek a jelenlétemnek… vagy nem.
keddenizé… megírtam a Szent Istvános dolgozatot csütörtökre. másfél oldal lett. föltétlen kellett csütörtökre, hogy a tanárnéni pénteken beadhassa a pályázatra a legjobbat. nagy szerencsém volt, mivelhogy szerdán egésznap nem volt netünk… áááhh ezek a női megérzések rettenetesek. szerdán a suliban valami fantasztikus volt. a román órák mindig feldobnak. mindig csoportokat alkotunk, és az egészet végigröhögjük. szerdán mellesleg két román óránk van, szóval na. délután zongoraórán voltam, és mivel kedden vagy szerdán nemtudom.. újra nekikezdtem a Twilight olvasásának (ma fejeztem be), vittem magammal arra a 20perces autóútra. persze nem olvastam, mert lehánytam volna, de azért vittem. xD ott el kellett mesélnem a Twilight tartalmát, mivel mondtam a tanárnőmnek, hogy honnan ered a Bella’s lullaby. visszafele megálltunk egy supermarketnél, és olyan hüüülye vagyok, hogy letakartam a könyvet, nehogy ellopják… na ez már fantasztikus. xD az estét végiguntam net nélkül. kaptam pár izgalmas játékot valahol a számítógép mélyén. azért kiváncsi lennék, hogy hogy lehet a számítógép mélyén játékokat kapni, de na. másnap, csütörtökön..suliba megint jóvolt. két lyukasóra… igaz az egyiket elkérte a magyar tanárnő, de a másikat végighülyéskedtük annak ellenére, hogy egy hülyepicsa romántanárő bejött. az osztály amolyan loserével töltöttük az időt, szedtük ki a szemöldökét, hogy bombanőt csináljunk belőle. :)) természetesen én, Ági és Andi. nem tudom, mi baja van mindenkinek vele, igaz, hogy bukott, de annyit lehet azon a leánkán röhögni hogy csak na. múlt héten Andival összeállítottunk neki egy listát a tökéletessé váláshoz, és kezd fejlődni. és egész nap szerencsétlen voltam. nem elég, hogy levertem mindent, amit egyszer le lehetett, de még az én dolgozatom lett a legjobb. s az Andié. úgyhogy suli után ott kellett maradjunk egy kicsit, hogy a tanárnővel megbeszéljük, mit kell még alakítani rajta, s átküldjük neki e-mail-be, noha suli utánra egy jókis shoppingolást terveztünk. én, Andi, s Ági. hamar befejeztük, úgyhogy a délután többi részét vásárlással töltöttük. nagyon, nagyon jól éreztem magam. :D persze a boltokba mindent levertem. megfordítottam egy állványt, erre az vészjóslóan nyikorogni kezdett. le akartam venni egy blúzzot, erre másik kettő leesett. és ez így ment minden üzletben, mígnem megjegyeztem, hogy igenis többet nem érek semmihez hozza. még csak rá se akartam nézni a gatyára, amit Ági mutatott, nehogy elrothadjon a kezében. csak háttal kellett álljak egy rend ruhának, máris az első a földre zuhant. már idegesítő volt. két boltban is megjegyezték az elárusítónők, hogy milyen jól nézek ki… mármint az öltözékem. meglepett. hát, nem is tudom, inkább úgy nézhettem ki, mint egy asztalterítő vagy piroska. a kabátom fekete-piros kockás, alatta egy piros blúzz, rajta egy kaki póló. gatya piros és kicsi kakikockás. fehér cipőmben fekete és piros cipőfűző. szokásomhoz NEM híven zöld hajkötővel meg volt kötve a hajam, és egy piros meg egy zöld csatt éktelenkedett a frufrumnál. (viszont a csattos dolog már kezdett szokássá válni.) egyáltalán nem mondhatnám, hogy egyedi vagyok, de utálok úgy öltözni, mint a többiek. nem öltözöm egy stílus szerint sem. egy ideig rockerféle voltam, még valamikor kétéve. pfuj. mostmár… hát, nem lennék. xD imádom, egyszerűen imádom a kockákat, és nem a divat miatt. amiket az üzletekben vesznek az emberek kockást, az nemtetszik. kizárólag csak az tetszik, amit anyám varr. xD legalább…senkinek sincs olyan. ja, még nem is említettem, hogy egy piroskockás harisnyát szorongattam a kezemben. mármint a csütörtöki körúton. szóval tisztára, mint egy abrosz. ennyit vettem aznap. egy harisnyát. sosem kapok semmi jót, és mivel kevés a ruhaüzlet Kézdin, mindenki ugyanazt hordja. inkább elmegyek Sztgyörgyre vagy Brassóba s ott veszek valamit, drágábban.
naszóval a csütörtök egész jó volt.:D este kiegészítettem a dolgozatot, átküldtem a vallás tanárnőnek. és be kell vallanom, egész szép lett. :D
tegnap egy jókis kórustalálkozó várt rám. későn keltem, mivel nem volt suli, takarítottam meg ilyenolyan dolgok, aztán félötre suliban kellett lennem. onnan indultunk a templomba szerepelni. természetesen belesültünk. a többi kórusra őszintén szólva nem nagyon figyeltem, csak Snaps Vocal Bandre, ami most nem volt olyan nagyon fantasztikus, mint máskor, meg egypárra felfigyeltem, de amúgy Julival és Annával végigröhögtük az egészet. nem győzném hangsúlyozni, mennyire, mennyire jól telt. persze uganolyan szerencsétlen voltam. mindent, az égvilágon mindent elejtettem amit a kezembe adtak. mikor mindenki befejezte a tapsolást, és én elmélyülten beszélgettem Annával, tapsoltam tovább egyedül. mikor énekeltünk, s valami magas hangot kellett megütni, s ugyebár felső szólamos vagyok, véletlenül áriázni kezdtem. szerencsére csak a mellettem lévő hallotta meg, kezdtünk is vihogni. mindig mindennek nekimentem, s mikor mentünk ki a templomból a nagy tömegben nem tudtam a lábam elé nézni. odaszóltam Annának, hogy mindjárt orra esek, erre megbotlottam s szinte elütöttem az előttem haladót. szóval Juli s Anna egész este a bangóságaimon röhögtek. aztán átmentünk az ingyenkonyhára, másnéven szociális étkezdére, ahol kaját osztogattak nekünk. már az oda bejutás is óriási röhögéssel járt. az első ajtót Juli még valahogy félősen kinyitotta, de mivel nem tudtuk, pontosan merre kell menni, csak úgy találomra lenyomtam egy kilincset s továbbrohantam, erre mindenki kezdett röhögni. kiszólt egy néni egy másik ajtóból, hogy nem, nem oda kell menni. mindenki két darázsfészket kapott, volt, aki négyet is, nekem persze egy jutott. ültem Juli és Anna között, errefel a néni kiosztotta Annának s Julinak, nekem meg nem. kezdtem integetni s ordibálni neki, de nem volt hajlandó rám figyelni. a programomat szétterítettem magam elé abroszként, a kólámat meg az asztal közepére raktam, hogy nehogy leigyam magam. aztán 10kor hazavergődtem. fogalmam sem volt, hogy ennyire eltelt az idő, teljesen meglepődtem, mikor anyám rámförmedt, hogy hol járkálok egy fél napon keresztül. és nem tudtam aludni.
ma 1kor keltem. aaaaaannyira széép idő volt, hogy bűn lett volna a házban ülni. meleg, nap, meg miiindeen. olyan igazi tavasz keletkezett, apám gereblyélt, anyám mosott, takarított s kint működött fel s alá. kivonultam a könyveimmel az udvarra, olvastam s tanultam s házikat írtam. aztán Ágival kimentem az utcára,egy másik Ági, ugyancsak szomszédunk ablakát megdobigálni, hogy jöjjön egyet tekeregni. ők görkorival jöttek, s elmentünk egy üzletbe fagyit venni, úgyhogy én kellett bemenjek. természetesen elbangóskodtam, a dobozos fagyihoz nem kértem kanálkát. így minden jókedvem elment. annyira elegem lett magamból és a folytonos bangóskodásomból… egy ideig vicces, meg minden, de aztán bosszantó kezd lenni. aztán már meg sem szólaltam, annyira szar kedvem lett, s hívtak ki, de persze nem volt túl nagy kedvem ülni a sarokban s nézni ahogy a többiek hülyülnek. le mertem volna fogadni, hogy anyám nem fog engedni, de azért megkérdeztem, mert mégis egy felem akart menni. persze, hogy nem engedett. ‘ülj még itthon is!’ hát persze, mert hétköznap nem vagyok itthon egyfolytában. cseppet túlzásba kezdi vinni az anyáskodást. de csak egyrészt.
édesisten, ez egy nagyon, nagyon hosszú bejegyzés lett. még 1001 dolgot le akartam írni, de úgy gondolom, az máskorra marad. mellesleg azt hiszem, gripás vagyok, meg kéne egy kiadós alvás is. esetleg megnézek egy filmet. és kéne egy új téma meg fejléc. a mostanábani (jóna, tudom, hogy nem helyes, dehát kitérdekel) folytonos jókedvemhez és tavaszhoz illő. ja, és kell pisiljek.