Kkiwi’s Lullaby

hát csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy épp most hüljek meg. csütörtökön mennénk osztálykirándulásra, az még kérdéses, hogy engednek-e. pénteken pedig Temesvár, s ha nem mehetek a hülye orrom miatt, akkor nem is megyek többet sehova, mert leszúrom magam. a hangom is aztán olyan, hogy félek beszélgetni, nehogy anyám észrevegye rajtam. az este is már tele volt váladékokkalXDD az orrom, könnyeztem meg sötöbö, de ma reggelre aztán szuszogni is alig bírtam.
csak hogy hirtelen miért lettem ilyen szerencsétlen, nem tudom felfogni. igazából sosem voltam valami szerencsés. születésemtől kezdve. nincs egy nyerő külsőm, nincs jó alakom és nem önt el minket a pénz. mellesleg anyámékról sem lehet elmondani, hogy normálisak. legalábbis anyámról. ezen gondolkoztam valamelyik nap, hogy miért van az, hogy egyik embernek minden megadatik, másik meg csak nyomorog. és most nem rólam van szó. csak mindenki megfeledkezik pl az etiópokról. gondolom, Bill Clintonnak túl nagy erőfeszítésbe kerülne cseppet megsegíteni őket. kéne egy kis egyenlőség. dehát mindenki annyira csak magával törődik. nem mondom, én is sokszor fuzsitus, vagyok, meg sokszor nem figyelek másokra, de egy ilyen világban nem lehetek kedves, odaadó sötöbö. akkor megint csak én lennék kisebbségben.
különben az éjjel azon gondolkodtam, hogy minek ez a sok idióta aszfalt… próbáltam felidézni azokat az időket, amikor még nem volt leaszfaltozva az utcánk, csak régi izével nemtommivel volt belepve. valami kövés mizé. minden ház kapuja előtt ott volt az a másfél méternyi füves rész. nem volt olyan nagy a parkirozó, mint most, dehát minek? annyi szép emlék fűz a füves részhez. ott mindig el lehetett üldögélni. most helyette járda van… hát csodálatos. többen is mondták, hogy milyen nyugis utcánk van. hapci.. avagy volt. hapci… és bármennyire akarok nem szerénykedni, komolyan a mi utcánk az egyik legszebb a városból. a tömbházaknak is van rendezett udvara, ágyásai, garázsai. a házaknak úgyszintén. csomó csövi meg idős ember lakik itt, de az annál szebb. olyan naagy, szép, gazdag ház csak kettő-három van, és ez így van rendjén. persze az idióta polgármesternek egyetlen célja, hogy minden minél szürkébb legyen.
hát haljon, szürküljön meg ő is bazmeg, s menjen a pokolba.