Edward: You didn't answer my question.
Kategória: day by day, gondolatok? | Címkék: április, hóvirág, kórus, tavasz
imááááádom, imádom a tavaszt.
tegnap annyira sütött a nap, hogy nem tudtam napon ülni. leszedtem egy hóvirágot, babusgattam kint az udvaron, fényképeztem… majd még egyet leszedtem, hogy kóruson legyen mivel babráljak. a kórus egész tűrhető volt, ma kifizettem Temesvárt, szóval be vagyok biztosítva. :D
ma kissé borús idő volt, de azért tűrhető.
tulajdonképpen nem tudom, miért írok.
nem történt semmi érdekesebb, meg szájmenésem sincs.
ja, múlt héten oszi órán az oszi felírta egy-egy cetlire mindenkinek a nevét, és mindenki kellett húzzon. akinek a nevét kihúztad, annak kellett a jó tulajdonságaival egy diplomát készíts. vááá, én oolyan jót húztam. :D tulajdonképpen jobbat nem is húzhattam volna. egyből bevillant a fejembe a diploma képe, tudtam, hogy mivel fogom majd kidiszíteni. már befejeztem, bár elég gyatra lett..szerintem nem is lesz egyiküké sem olyan zsúfolt, mint az enyém. mindenesetre remélem, tetszeni fog annak, aki kapja. :D holnap lesz oszióránk. és összebeszéltünk az osztályban, hogy holnap, április elseje alkalmából mindenki menjen hülye szoknyába. rengeteg ötletem van, mégis úgy érzem, nincs amibe menjek, pedig anyámnak is van egy csomó szoknyája, és jók nekem. meg nekem is van elég. majdcsak eldől. anyám fashion-victim, úgyhogy majd megyek s kutatok egyet a szekrényében. csak épp most nincs itthon, és az ő véleménye is kell. xD
amúgy nem engedtek el kirándulni Csíkszeredába. a többiek mennek, csütörtökön. egy kiállítást néznek meg a tatárjárásról. már nagyon régen nem volt osztálykirándulás, persze én most is kihagyom… végülis már belenyugodtam. semmi nem jelenti a világ végét, ha mehetek Temesvárra. :D esküszöm, ma matekórán listát írtam, hogy mit vigyek. annyira feldobott az egész, hogy mehetek. tudom, hogy még egy ilyen esélyem nem lesz. és tegnap azon gondolkodtam, hogy mennyire fog hiányozni nekem a kórus kilencediktől.. jó, más sulikba is vannak kórusok,meg minden, de azért nem ugyanaz. itt már egész összeállt a csapat, még ha nem is bírok egyeseket. megszoktuk egymást, megszoktuk a tanárt. de addig még van több, mint egy év… elhatároztam, hogy ezentúl véletlenül sem hiányzok majd kórusról. xD jó, tudom, hülye vagyok. ötödikben mikor bevettek a kórusba addig átkoztam a tanárt, és annyira utáltam az egészet, de mostmár megváltozott a dolog.
most valahogy már a péntek sem tűnik olyan messzinek, mint normális esetben. holnap könnyű nap, csütörtökön meg nekem nincs suli. áááá későig alvás:D
óóó mostanában nemtudok írni. mikor tudnék, akkor vagy éjszaka van, vagy tesóm ül gépnél. mikor nem tudok, akkor itt ülök és várom a csodát.
mellesleg utálom a telefonokat. kivéve mikor jó hír érkezik a kórházból, nagymamámról. hiába győzködöm magam, hogy meg fog gyógyulni, hogy nem, ez nem történhet meg, fel kell törnöm a felszínre s észrevennem, hogy ez valóság, halál nem csak filmekben létezik. everything that has a beginning has an end… sajnos. már sokszor sírtam a macskáim, a papagájom miatt. de egy embert… sosem veszítettem el. legalábbis nem úgy.. és nem sok időre. ez a fajta viszont korlátlan. nincs korlát. egy bocsánatkéréssel nem jön majd vissza.
Vélemény? eddig
Szóljon hozzá most!
